Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

506

Mil teszen okosan alamisndtkodni ?

nak velem; ki tsúfolnának, ha meg szokott életem módját egyszerre félbe szakasztanám, és minden szegényeken segítenék. Nem vagy te a' Jézus követője; mert nem tudod magadat annyira meg tagadni, hogy Istennek tetsző indula- latokra tudna ezen magad meg tagadása indítani; nagyobb tmértékben van benned az emberek előtt való haszontalan ditséretre vágyás, mint a3 virtusnak szeretete. El jo majd az az idő , midőn meg kell halnod, — 3s azok, a3 kik előtt magadat mutogattad, vállat vonitanak sírod felett; egy általad boldog állapotba helyheztetett familia sem fog könyhullatások közt áldást mondani poraidra; úgy jelensz meg az Isten előtt, mint a3 ki nem vagy alkalmatos az örök boldogságra, mivelhogy a3 földön nem annyira lelki ember voltál, mint állat; inkább a3 múlandó jókért éltél, mint sem halhatatlan lelked tehetségeit tö- kéllctesitetted volna.

Haszontalan az e3 féle ki fogás is: Úgy de, hogy legyek jól tévöbb, hogy legyek adakozóbb, mint most vagyok? Adok én rendszerént a3 szegényeknek , a3 kik ajtóm előtt meg jelennek; eg- gyik sem megyen el üres kézzel házamtól; az oskolákra, templomokra, ispotályokra, árvák, 3s szegények házára adakozom: ha a3 szerentsétlen idegenek számára alamisnát kérnek, az adakozásból magamat el nem vonom, — hát felesleg- való javaimból semmit sem fordíthatok a

3 magam mulatságára, és gyönyörűségére ?

Fordíthatsz igen is, ha egy nyomoréit se sóhajtozik többé körülötted, a’ kit boldoggá tehetnél. De vallyon meg látogattad é már a3 szegényeket az Ö kunyhójokban ? Meg esmerkedtél é már azokkal a3 szükséget szenvedőkkel, a3 kik szemérmetesen elrejtik magokat, és szorongató