Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
498 Mit teszen okosan alamismilkodni ? vagy arra éppen érdemeden embernek? De val- lyon virtus é ez aJ neme aJ könyörületességnek ? Némelly ember gyenge szivií, aJ mások nyomorúságának látására felettébb meg illetödik, azért is örömest adakozik aJ nyomorultak számára. Azért ád alamisnát ? mivel azt gondolja, hogy már annál fogva néki jó szíve van, ha szinte más tekintetekben igen hibás ember is. AJmaga jó tételre való természeti hajlandóságával igyekezik el takarni aJ mások eránt való igazságtalanságát, buja indulatját, és tékozlásra való hajlandóságát. Szeretné az alamizsnával el halgat- tatni lelki esméretét. De vallvon lehet é azt monj dani, hogy aJ Krisztusnak lelke lakozik az illyen alamizsnálkodó emberben? As másik nem éri bé azzal, hogy aJ mellette el menő koldusnak valami tsekélységet nyújt; hanem felesleg való javaiból nagy summa pénzt is kész adni azon nyomorultak fel segéllésére, aJ kiknek számára segedelem pénz gyüjtetik, úgy mint aJ háború idején meg károsittattak , aJ tűz vagy viz miatt javaiktól meg fcsztattak számára, tsak azért, hogy hirt Js nevet szerezzen annál fogva magának. Nem annyira aJ tehát az il- lyennek aJ tzélja, hogy jól légyen, mintáz, hogy magának használjon az adakozásnál fogva. Szereti , ha tehetős embernek tartják annál fogva mások, vagy polgár társai, mint különös jóltévo embert betsűlik; az aJ tzélja, hogy tekintetet szerezzen annál fogva magának mások előtt, vagy hogy azoknak bizodalmát meg nyerhesse. Ott ád alamisnát, aJ hol látják, vagy gondolja, hogy szembe tűnik. Úgy tselekszik tehát mint aJ kereskedő, aJ ki kiadja aJ portékákért pénzét, hogy igy annál több nyereségre tehessen szert. De vallyon ez é aJ Jézus tzélja szerént való adakozás ? Nem! az illyen jóltévők azok közzé tartóz-*
