Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
479 Ah, ortza pirulva sütöm le oh Mindentudó! az én szemeimet Te előtted. Nem vagyok méltó azon kegyelemre , a3 mellyel voltál erántani gyermekségemtől lógva! Melly nagy méltósággal ajándékoztál Te meg engemet , és melly alávaló vélekedéssel voltam én még is magam felöl! — A3 Te teremtésed vagyok én Oh Isten! a5 Te fiad, vagy leányod oh kegyelemmel tel- lyes Atya! — 3s még is a3 Te kegyelmedet a’ porért, a3 hijjában valóságért, vagy valami világi gyönyörűségért feláldozom. — Ember va- [gyök. Minden földi teremtett dolgoknál és valóságoknál nagyobb ditsoséggel Js méltósággal ékesített fel az Isten engemet; nagyobb okosságot adott 3s tökélletesebben jelentette ki nékem az Isten a3 maga szent akaratját, mint sok ezernyi ezer más teremtett állatoknak és még is el felejtem , sót magamat meg alatsonyitván, lábaim alá tapodom emberi méltóságomat oily an hijjába való dolgok miatt , a3 melly eket még az oktalan állat is fel se vészén. Azokban a3 dolgokban keresem a3 boldogságot, úgy szeretek, úgy utálok és úgy kívánok gyakran valamit, mint az az állat, mellynek nintsen okossága ! — Halhatatlan életre vagyok teremtetve ! Nyitva állanak előttem az örökké valóságnak kapui, a3mellynek valóságos gyönyörűségeit alig tudom, sót nem is tudom itt e3 földön még tsak képzelni is. Ah számtalan más valóságok halnak el mellőlem minden esztendőben. Voltak azok, és többé nintsenek. Egyedül tsak én, a3 kit értelemmel ruházott fel, és szent igéjével meg világosított a3 Teremtő, egyedül tsak én vagyok halhatatlanságra teremtetve! s mivel érdemlet- tem én ezt a3 sok ezernyi ezer teremtett állatok Ibiéit való méltóságot? Jaj, de én az én Melly haszontalan dolgokért *5 a' t.
