Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
475 ségeibe részeltethetnétek is, még sem vehetnétek engemet arra, hogy valami illetlenségre vetemedjem! így beszéli az illyen ember, és a3 mint beszéli, úgyis gondolkozik. De vegyétek tsak körül Ötét hízelkedő beszédekkel, mindjárt ke- leptzébe lehet Ötét keríteni, Ígérjetek tsak neki tisztességet, fö hivatalt, rangot, nagy tekintetet, tsak hogy ezekre el juthasson kész lessz az egész országot szerentsétíenné tenni; juttassátok tsak ollyan környiilállások közé, a3 mellyek ha ki világosodnának, hivatalát és betsületét el vesztené: mint az esze veszett mindenek ellen dühös- ködni fog, alattomban álnokká, tsalárdá, tolvajjá, gyilkossá, és ha még ez sem használ, maga gyilkosává lészen! — Oh ti szerentsétlen tartományok! hány szerentsés famíliák jutottak már bennetek utolsó ínségre egynéhány ember nagyra vágyása miatt! Hány ember vesztette el már minden jószágát, jó harátjait, 3s szerelmeseit sőt életét is, tsak hogy a3 maga jó hírét nevét, vagy házának betsületét meg menthesse! Az illyen ember tehát, a3 mások előtt való nemüné- mü betsületért, 3s tisztességért áldozta fel magát, minthogy nem akarta azt el veszteni, és a3 nélkül éini sem kívánt! Elég esztelen volt, azt mondja erre egy másik ember, sőt mindent annak nevez, a3 ki a3 vízi buborékhoz hasonló hírért, névért hijjában való • ditsoségért minden aggodalmat, minden fáradságot , 3s minden gondot kész fel vállalni magára. — Hiszen mit gondol azzal akárki is, hogy külsőképpen betsülik é vagy nem ? Ki nem esme- ri a3 világot; ki nem tudja , hogy mitsoda változó az emberek ítélete? A3 kit ma imádnak, holnap azt ki tsúfolják. Térdet 3s fejet hajtanak előtted, mikor szívekben gyűlölnek és utálnak. Mennél nagyobb tekintetű ember vagy, annál Melly haszontalan dolgokért ’s a’ t.
