Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

mellynél fogva ember társotokat gyalázzátok, minden rossz hir terjesztés, minden motskolódó rágalmazás, nem aJ mások leg féltőbb kintsének el lopása é ? AJ tolvaj tolvaj kultsal megyen bé aJ mások hajlékába, hogy azoknak javait el lophassa ; aJ rágalmazó ember pedig zabolátlan nyelvével ragadozza el aJ mások jó hirét nevét. A* tolva j élhet azzal Js hasznát veheti annak , aJ mit el ragadozott: de te, aJ ki ollyan örömest terjeszted aJ rossz hirt szomszédodról, mi gyönyörűséget találsz abban, hogy le gyaláztad aJ te atyádfiát ?

Tolvajság az is, mikor irigységből Js kenyere keresésének féltéséből, azt aJ kedvességet, aJ mellyet valaki nyert magának mások előtt, azt aJ bizodalmát, mellyet az aJ maga kereskedésében , és mesterségében való készsége ’s pontossága és egyenessége által szerzett, azt a5 tekintetet , mellyet tudománnyá, és virtusai által nyert magának, kissebbiteni, meg tsonkitani, és semmivé tenni igyekezik valaki. Felebarátaink virágzó állapotján való kedvetlen érzésünk, meg romlott szivböl származik. Mert az irigy nem tsak felebarátját gyűlöli igazságtalanul , hanem az Isteni gondviselést is kárhoztatja, melly az Ö polgár-társát meg áldotta, és mások felett fel emelte. Az irigy jobban akarja azt tudni, mint az Isten, hogy mit érdemel más ember. De az irigy embernek azon való békételenkedése, és zúgolódása , hogy másnak jól van dolga, az értelem gyengeségéből is veszi eredetét, melly szelént az illyen emberek többre betsülnek valamit, •mint aJ mennyit az érdemlene. Az irigy ember tzélja mindég gonosz; mert Tolvaj az, a ki semmivé igyekezik tenni azt aJ közönséges bizodalmát, aJ mellyet valaki szorgalmatosságánál, jó szerentséjénél és okosságánál fogva szerzett ma- FL Rész. 30

A’ mások javainak tiszteletben’s at. 465

ii