Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
295 vább is fen marad a' harag, és káros következesei lesznek annak. Senki sem kívánja azt tőled , hogy menj el ellenségedhez, és igy szólj: én tenéked meg botsátok, és meg akarok békéin! veled ! de azt kívánják tőled, hogy mutasd meg azt tselekedettel, hogy szivedből meg botsátottál ellenségednek , és az által add tudtára azt annak, hogy nem gyűlölöd, nem haragszol reá. „Meg botsátni meg botsátom, de el nem felejthetem!44 ígyszőllanak az illyenek. Ez átal- jában ennyit tesz , hogy: bosszút állani nem akarok, de hogy barátságos szolgálatot tegyek neki, Js barátsággal, jé indulattal, és szívességgel Jégyek eránta, azt éppen nem fogom tselekedni. De vallyon nem bosszúállás é az, tsak hogy más szili alatt való bosszúállás, hogy te az eránt, & ki tégedet meg sértett, soha sem leszel semmi szívességgel, és szeretet munkáival ? A’ Jézus arra int minket, hogy ellenségeinkéi is jól tégyünk. Szeretet é az, ha bé érjük azzal, hogy nem ártunk és semmi kárt nem teszünk másnak ?Js tsendes vérrel ha el nézzük, hogy mások kárt tesznek annak? „Majd lessz még arra idő, hogy el igazítsuk egy más közt, aJ min meg nem eggyezhettünk !44 így szóllanak. Honnan tudod, hogy valósággal lessz még arra idő? Halogatod teaJmeg botsátást, vagy meg békéllést, mivel azt kereken ki mondva, igazán nem akarod. Ha igazán jó ember volnál , örömmel Js önként keresnél alkalmatosságot arra, hogy az ellenkező félnek meg mutasd azt, hogy semmi haragod nints ellene, és hogy többé nem tartod magadJ meg sértettnek. Sőt ha aJ te tulajdon lelked esmérete meg vall a azt, hogy aJ te első fel gerjedésedben talám többet is tsináltál 3 mint kellett volna; mi akadályoztat meg, ha tsak az okosság nélkül való szeméyí ni eg engesztel Ö d é s.
