Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
293 Ä meg engesztelődés* Mát. 5: 23. 21. Oh Ur Jézus! mi Meg váltónk! Ki ellenségeidért Könyörögtél, ’s bűnünkért Meg holtál, oh Szabaditónk ! Kérlek , taníts meg engem Áldani ellenségem’. Engedd könnyeidet látnom, Mellyeket értem sírtál, ’S a’ vért, mellyet ontottál Engedjed látnom, Jézusom! Hogy én is üldözőmnek Jól tévője lehessek. XXIV. Semmi sem esik nehezebben az embereknek, mint az, lia tiszta szivvel meg kell nekik békéi- ni azokkal, a3 kik Őket meg bántották. A3 bosszúállásnak kívánsága, és az arra való töreke- dés, hogy gonosszal űzethessenek vissza a’ gonoszért, ezek az állati durva kívánságok ellene szegezik annak magokat; a3 betsület féltésnek neve alatt elő áll bennek a3 dölíös kevélység, és semmit sem akarván engedni a3 maga jussából, igy szóll: ,, Mások tsak anny ira vágynak én hozzám, mint én Ö hozzájok. Én nem voltam háborúság szerző, nem én kezdtem: miért kellene hát most nekem kérni a3 másik felet a3 békességre, miért kellene nekem keresni a3 barátságot, mintha én volnék a3 vétkes? Akkor osztán a3 békességre egyátaljában nem hajlandó szív, ha szinte nints is annyira meg romolva, hogy tagad
