Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
281 gém 3s Hazám veszedelemben forognak, magamat annak védelmezésére fel áldozzam; hogy kötelességem az, hogy ne engedjem el veszni az egészet tsak azért, hogy én a3 magam kis részét meg menthessem; hogy kötelességem az, hogy magamat a' Haza terhei alól ki ne vonjam, ha szeretem annak a3békeséges időben hasznát venni, *s ha szeretem azt, hogy annak törvénnyeinek védelme alatt élhetek tsendességben. Az igaz, úgy látszik, mintha ellenkeznék az egymással, hogy én mint Keresztyén ember úgy tartozom szeretni felebarátomat, mint magamat, Js még is más részről kötelességemmé tétetik az, hogy az emberek hadakozásában, 3s még erőszakoskodásában , 3s vér ontásában is részt vegyek. Mellyik parantsolatnak engedelmeskedjem immár? Hogy eggyeztethetem meg szivemben a3 szeretet törvényét a3 hadakozásnak és ellenségeskedésnek törvényével? Hogy lehet egyszersmind áldanom és átkoznom, jól tennem 3s egyszer 3smind meg sértenem? Sok Keresztyének voltak bizonyára, a3 kik ezt az úgy látszó ellenkezést nem tudták meg fejteni, azért is fundamentomos törvénnyé tették azt magok között, hogy soha semmiféle hadakozásban személyesen részt ne végyenek. Idvezi- tonk szavaira utaltak ezek, a3 ki azt mondotta, hogy jobb el szenvedni a3 sérelmet, mint azt el követni; vagy a3 ki igy szóllott az Ö hegyen tartott tanításában : „A3 gonosznak ne álljatok ellene gonosszal, hanem a3 ki téged jobb felöl artzul üténd, fordítsd a3 másik ortzádat is; és a3 ki akar te veled törvénykezni, és el akarja venni a3 te alsó ruhádat, engedd neki felső ruhádat is; és ha ki tégedet egy mértföldre kénszerit menni, men j el vele kettőre.64 Mát. 5: 39 — 41. De nem gondolták meg azt ezek az emberek, hogy a3 Jézusnak ezen beszédét ábrázoló érteA Keresztyén, és annak ellenségei.
