Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f
279 nak aJ temperamentomok, fel tételek, tapasztalások, és hajlandóságok az emberekben: úgy vagy soha sem pallérozódna ki az emberi lélek, vagy pedig igen lassan, és tsak sok időre lenne az meg. Ha minden embernek egy forma vére, egy forma értelme, egy forijia hajlandósága, és egy forma tapasztalása volna: úgy ezer ember is tsak annyit tenne, mint egy ember; aJ sokaság közt is úgy tetszene, mintha tsak egyedül volna az ember. Eggyik sem tudna sokkal többet, mint aJ másik ; eggyik se igyekezne azon, hogy el hadja és le vetkezze hibáit, mert ugyan azon hibák meg volnának mindnyájokban ; senkinek sem volna elegedendo oka arra, hogy aJ maga vélekedését meg visgálja, meg próbálja, mivelhogy senki se mondana ellene ; eggyik se igyekezne azon, hogy jobb szivű és kegyesebb légyen, mivel senki sem szóllaná meg hibájáért, minthogy mindnyájoknak egy forma hibáik volnának. De imé külömbözés van az elmének tálento- mai , aJ tapasztalás, és hajlandóság között. Annál fogva szakadás , egymás tökélletlenségeinek visgálása, betsmérlése, vetekedés, aJ jobbra való törekedés, aJ kegyesebb indulatokra való iparkodás , nagyobb tudományra való igyekezet származik az emberek között. Kiki ujjabb jegyzéseket tesz a3 maga környülállásaihoz képest, valami ujjat talál ki, közli azt másokkal, aJ mi felöl ugyan eleinte kételkednek, és annak ellene is mondanak, annál fogva meg igazitja, ha hibás az arról való Ítélete, az alatt pedig mások az általa fel fedezett igazságokkal gazdagítják esmére- teikct. így gyakorol ez aJ tehetségek ellenkezése minden tehetségeket, a mellyek aJ nélkül haszon vehetetleniil maradtak volna; igy emelkednek fellyebb fellyebb az emberi esméretek; igy vetkezteti le eggyik aJ másikkal annak térA’ Keresztyén, és annah ellenségei.