Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

dig, hogy könnyebb törvénnyel meg eggyezöleg tselekedni azokban az órákban, aJ mellyekben készek vagyunk aJ jóra, mint mindenkor, még aJ tsekélységnek látszó dolgokban is, jól meg gondolni magunkat.

Mind ezeknél fogva bizonyos az, hogy ha meg akarjuk azt Ítélni jó szivű é, kész é, vagy nem valaki a5 jóra? nem annyira aJnagyobb fontosságú tselekedeteit kell annak gondolára venni: hanem annak aJ maga házánál való életét, és az aprólékos dolgokban való maga viseletét. Mert aJ nagyobb fontosságú dolgok ritkán kerülnek elő, az aprólékosok pedig minden nap. Az egész élet folyamatja apró eggyes részekből áll.

Az Ur Jézus is, aJ ki mint-Isten fia, leg jobban esmerte, és tudta aJ szívek indulatit, figyel- metesekké tett bennünket arra, hogy aJ tsekély- ségeknek látszó dolgokban is vigyáznunk kell mi magunkra. Elő adta azon szép példa-beszédben, mellyeta3 tálentommal kereskedő szolgákról mondott, hogy nem az aJ fő dolog, hogy miilyen alkalmatosságot szolgáltatott nékünk az Isten aJ jó gondolatokra és tselekedetekre , hanem , hogy miképpen fordítjuk hasznunkra a3 jó alkalmatosságot , mellyet az Isteni gondviselés nékünk szolgáltatott. Azért is, az Ur, a ki számot kért az Ő szolgáitól aJ reá jók bízott tálentomról, ezt mondta annak, aJ ki leg jobban haszonra tudta aJ tálentomot fordítani: „Jól vagyon jó és hiv szolgám, hiv voltál aJ kévésén, többre bizlak ezután; menj bé aJ te Uradnak örömébe. Mát. 25. : 21.

Az aprólékos dolgokban való hiv ség, és nemes indulat s leg tsalhatatlanabb bizonysága az állhatatos jóságnak, és a3 tiszta szívnek; bizonysága annak, hogy a3 kiben ezek meg vágynak, az szüntelen jól meg gondolja azt, a3 mit szóll,

156 A t sekély bégnek látszó ’s a t.