Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 6. (Buda, 1830) - 10.413f

128

XL

A' jó Lel hűség.

Mát. 5: 37.

Uram! Te a’ nyelv’ bűneit Egykor nap fényre hozod.

’S bár nem látnak Téged’, a’ mit Tudsz , ki nyilatkoztatod.

’S Minden szem meg fogja látni Azt, a’ ki hit szegő volt.

Tiszta légyen szivünk’ mélye,

’S légyen szánk minden beszédje Valóság, és szeretet;

A’ jámborság légyen díszünk,

Meg ne bánjuk Ígéretünk,

’S tartsuk meg a’ hivséget.

Mtad. aJ jó lelkűség ? Ezt aJ szót igen külöm- bözo értelemben veszik és magyarázzák gyakran az emberek. Valamelly dolognak, és az azt jelentei szónak hellyes meg határozása az értelemnek fel világositását elő mozdítja. JS az az ember gondolkozik leg világosabban, aJ ki minden ki fejezésrol pontosan tudja, hogy mitsoda elő terjesztést kell azzal öszve kötni.

Jó lelkűnek nevezik ugyan néha az ollyan embert is, aJ ki még az aprólékos, sót aJ meg nem tiltott dolgokon is fel akad, hogy tseleked- je é, vagy ne tselekedje azokat. De az e’ féle aggódó tartózkodás aJ habozó észnek aJ következése , és éppen nem aJ jó szivüség és egyenes ■ lelküség gyümöltse. Azt az embert is jó lelkűnek szokták közönségesen nevezni, aJ ki aJ pokolbéli büntetésektől való rettegés miatt semmi vétket el * nem követ, és ha bűnbe esik is, vagy tsak akai