Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e

303

Az állatok Szavaik.

pompás sugárokkal fényiének azon számtalan Színek, mellyek mind aJ magasságban, mind a3 mélységben gyönyörködtetik Szemeimet! Nem az Istenségnek az Ötét halandó szemek elöl el rejtő fátyolén keresztül való ragyogása és tündöklése é ez? Meleg szellők lengedeznek körültem és miliőm iák virágos ágai Js kellemetes virágaik borítanak el engemet bal’samos illatjok árjával. JS mind ez, az élet nagy zúgása és az élő valóságok kiilömbféle szavaiknak hangja által , melly körültem zúg, még lelket meg hatóbb és felségesebb.

Ha aJ leg igézöbb szépségű mezőkön és réteken járkálok, mellyek aJ tavasz és nyár kezeitől számtalan virágokkal vannak fel ékesítve és füleimet sem a’ bokrok mozgásának suhogása, sem a’ nyájak vidám bogése, sem aJ madarak tsiri- polása és éneklése nem érdekli — ha minden halgat: ekkor aJ földnek minden ditsosége is tsak szomorú bé nyomást szül reám nézve. AJ természet, bár mosolygó színekkel díszcskedjék is, ki halva lenni látszik. Semmi se szoll hozzám. Egy fénylő pusztaság közepén állok, szomorú érzések ébrednek fel bennem ^s az élők szavaihoz kívánkozom,

AJ szem kevesebb táplálást szerez az emberi Léleknek, mint a* fül ; tsak ez által tudhatjuk meg ’s vehetjük észre a’ más érző teremtések érzéseit. Tsak a’ magas erdőkben zuhogó szél zúgása, a’ források és patakok tsergése , a’ parthoz ütÖdo víz hangja, aJ méhek és bogarak don- gása, a’ négy lábú állatok kiilömbféle szavai Js a’ madarak tsiripolása és éneklése adnak mintegy életet az erdőknek ’s mezőknek. A’ miilyen borzadást szül aJ halálos tsendesség, éppen olly vidámságot okoz aJ természet szava az emberi Szívben. Nagy és felséges gondolatokat ’s érzé