Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
92 zás és visgálódás nélkül való bámúláson kívül, mellyet szoktak az emberek minden szokatlan jelenéskor érezni, valamit egyebet éreztek volna. Alig ébresztethetett fel tunya újság kívánások a* természetnek Js az égi testek alkotásának visgá- lására. Könnyű gondolkozással és hideg vérrel mentek ok aJ mellett el, mint az állat aJ mező pompás virágai mellett. Az égnek minden ragyogó tsillagai se voltak elégségesek arra, hogy az Ö szivekben egy felséges gondolatot serkentsenek fel, vagy az Ő lelkeket az Istennek imádására és az Ő róla való elmélkedésre fel ébresszék. Híjjá- ban hozta elő nekik az Ő teremtéseinek egy uj tsudáját, fel sem vették Ők azt, Js szemeik inkább aJ föld porában Js aJ földi dolgokban találtak gyönyörűséget. Ezek voltak azok, aJ kikről ezt mondja aJ szent írás „Szemek van és nem látnak, fülek van és nem hallanak“. Szomorú tanúbizonysága ez annak, hogy melly kevéssé szoktak még sok emberek arról, aJ mit észre vesznek, gondolkozni, Js melly tsekélység elüttök aJ leg fontosabb dolog is, ha nem testek táplálására, Ínyek tsiklandoztatására Js testi indulatjaik játékaira tartozik az. Mi gondjok nekik az Istenre, ha nem akarnak reá íigyelmezni, midőn hozzájok szóll ? Mitsoda kijelentéseket kívánhatnak ezek, ha aJ leg ditsoségesebb tárgy mellett is érzéketlenek maradnak és aJ világ, aJ véghetetlenség és az Isten Mindenhatósága az Ő kenyerek meg szerzése, játszó asztalaik, mulatságaik és vendégeskedéseik mellett tsak mellékes dolgok? — Sietve mennek ugyan Ők az Ő emberi kezek által építtetett Templomaik szűk és néma falai közzé, Js azt hiszik, hogy ott könyörgéseikkel az Ő Isteneknek eleget tesznek — de aJ teremtés nagy Templomában mellynek zsámolya a* roppant fold golyóbissá, oltárai aJ felhőkkel Az üstökös Tsillag.
