Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e

74 , sággal az olly dolgok, melljek Szivünkre igen nagj hé nyomást tettek, jelennek meg leg könnyeb­ben. Ennél fogva az éltes emberek álmai in­kább az Ö ifjabb esztendeikben látott tájjékok- kal és esmert személyekkel foglalatoskodnak , mint azokkal, mellyeket idősebb korokban es- mertek meg, mivel azok szoktak aJ leg erősebb hé nyomások lenni, mellyeket gyenge ifjúságunk­ban éreztünk. De az értelem és az itélo tehe­tség az álom kezdetében még igen gyenge. A3 képzelődés egyik képe a3 másikra emlékezteti az embert. Ezért forgunk mi idegenek és es- merosök közt 3s társalkodunk a3 holtakkal, mint­ha még most élnének. Mennél tsendesebb az álom, annál nagyobb hatalma van a* lélek itélo tehetségének. Innen sokszor el bámulunk álmunk­ban álmaink egymással való ellenkezéseken; el bámulunk, hogy a3 holtakat ismét élni látjuk; sót végezetre azt is észre vesszük álmunkban, hogy tsak álmodunk. Ez az eredete, ez a3 történet le Írása az á- lomnak. Hogy juthat tehát egy okos, az az, egy minden elő Ítéletektől szabad embernek eszé­be, hogy a3 lélek az ö fel ébredő képzelődő te­hetsége játékai által világosabban lásson, mint ha az ö tellyes munkásságában minden többi tehetségeivel és erejeivel együtt munkálódik ? Ha tehetsége volna a3 léleknek, hogy a3 jö­vendő dolgokat az aluvás ideje alatt előre lássa, úgy az Isten, a 3 ki fo boltsessége szerént a3 jö­vendőt előttünk el takarta, önnön magával el­lenkezne. Ha a3 lélek ezen előre gyanító erővel bírna: úgy az Isten nem tsak egynéhány, hanem min­den embereket fel ruházott volna azzal, vala­mint aJ többi erőkkel és tehetségekkel is, ha szinte nem egyenlő mértékben is, mindeneket Az Éjtszaka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom