Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
65 könyeiket le törlőd; szerentsétlenek barátnéja, kiknek epekedéseiket az édes álmodozások által le tsendesited; el fáradtak édes annyok, aJ kiket karjaid közt meg pihentetsz Js nj erővel ero- sitessz : te is tanúbizonyságul szolgálsz lelkemnek az Isten felséges voltáról és hatalmáról, az ö végére mehetetlen böltsességérol és ki mond- hatatlan könyöriiletességérÓl! Te is méltó vagy az én elmélkedéseimre Js az én visgálódásomra , midőn bűbájos erőd az egész világot, aJ mennyire tsak az emberi szem esmerheti, el változtatod, midőn aJ Setétség homályaival egyszersmind álmot hozol az élők szemeire és midőn a3 nap az égről el tűnvén, a.3 Kárpitot lassanként az ég boltozatjáról félre húzod , hogy aJ véghetetlen távolságokban más ezer meg ezer napokat mutass nekünk és a5 tsillagok sugáraival állhatatos reménységet önts belénk az örökkévalóságra nézve. Hol van ollyan ember, aJ ki egészen hideg vérű volna és minden meg indúlás nélkül maradna, ha az éjfél tsendességében magánosán ki lép Js egy egészen más földet és egy egészen más eget lát maga előtt ? — midőn halálos tsendesség van az uttzákon és a3 piatzokon, mellyeken még kevés órákkal ez előtt a3 munkás emberek zaj- gása hallatott; midőn a3 kertek, az erdők, a3 halandók lakhellyel, a3 természet pompás vólta, minden mesterség mi vek el enyésztek a3 seté- tségben, vagy tsak aJ tsillagok és a3 hold fényének tsalóka világossában fénylenek ? Valamelly akaratunk nélkül való borzadás hatja meg illyen- kor lelkünket. Az éjjeli világ tsendessége végre aJ vidám szíven is ellene állhatatlan ál erőt vészén , és valódi gondolatokat ébreszt fel abban. Mitsoda minden ditsosége a3 földnek, ha aJ mennyei világosság bájoló erejétől el hagyattatik? V. Rész, _ 5 Az Ej t s zak a,
