Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e

A Hó. 585 A* hó ismét el tűnése a"* tavasz közelgetését hirdeti nekünk. Először is a mélyen fekvő térsé­gek és völgyek szabadulnak fel hó takarójok alól, mellynek jóltévo voltát számtalan virágok ki tsi- rázása teszi nyilvánságossá. AJ földet fedező fejér patyolat mindég inkább inkább szakadozik és mindég fellyebb fellyebb szoritódik aJ magasabb tájjékokra, végre pedig léptsonként a* hegyekre ezeknek aJ tetejeikig, mellyeken leg későbben olvad el, mivel itt aJ fagyás leg tovább tart Js az állatoknak és plántáknak aJ melegítő takaró­ra több ideig van szükségek, mint aJ térségeken. AJ leg magasabb hegyek tetőin pedig, aJhol már fű is alig nőhet, aJ leg forróbb nyári napokon is állandóul meg marad. Tsak kevés hónapokig, gyakran tsak kevés hetekig szűnik meg aJ hó aJ hegyek leg magasabban fekvő tsuttsain egészen fejérleni, mellyeken még aJ barmok legelésére alkalmatos plánták nőhetnek; de ezen plánták olly rendkívül hamar való ki tsirázásokat, vi­rágzásokat és meg éréseket, mellyhezhasonlóról a’térségeken még tsak képzeletünk sints, egye­nesen aJ hó vize tápláló erejének tulajdoníthatjuk. Azon hegyeknek, mellyeken aJ hó soha, még a leg melegebb nyárban se olvad el, aJ miilye­nek nevezetesen az Alpesek, magas erdői - hét nyóltz ezer lábnyira vannak a’ tengernek, mint aJ föld golyóbissá leg alatsonyabban fekvő részé­nek színe felett. AJ melegebb éghajlatok alatt pedig az örökké tartó hó aJ tenger színe felett tizennégy — tizenöt ezer lábnyira kezdődik. Ama magas hegyeken, mellyeken még soha emberi láb nem járt, aJ soha el nem olvadó hó területek, önnön nehézségek alatt félig által látszó, kékellő szürke jéggé változva, gyakran száz s több ölnyi vastagon feküsznck aJ kősziklá­kon , az üregekben és mélységekben. A* mi ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom