Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
tem az esőt szülő fellegekben; Te intézed el sorsomat aJ felhők által; aJ Te szavad harsog aJ szélvészben és susog aJ lassú szellotskében, melly ortzáimat aJ nap hévségében meg hivesíti. Te szollassz hozzám aJ rettenetes menydörgésekben Js Te köszöntőd meg barátságosan szivemet aJ tsillagokkal tellyes éjtszaka borzasztó setétségé- ben. Magasztaltassék Te jóságod és könyö- rületességed az én lelkemtol, magasztaltassék és ditsoittessék az mind örökkön örökké. Amen. XLVII. j: Hó. ’Soll. 147. 5. 16. 17 Természet Ura , szemem mint Egy szép tükörben , úgy lát Mindenütt, a’ hova tekint Téged ’s munkád nagyságát. Mindenfelé jól láthatom Mindazáltal gondolatom Nem foghatja meg mind azt. A’ porban, a’ mellyet a’ szem Alig lát ’s a’ felhőkkel Játszó Sinain , melly tsak nem A’ magas égig nyúl fel, A’ nyár virágos rétjein , A’ tél hó lepte mezein Mindenütt Te vagy az Ur. Midőn hó pelyhek repkednek ’S minden folyóvizeket És tavakat jegek fednek , Hó lep minden hellyeket, Ablakinkat hó virágok Fedik, ’s deresek az ágok, Mind a1 Te áldásod az. 576 -ÁZ, idő járásának változásairól ’s cd t.
