Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
562 szire el hallik, el némúlnak 3s ki száradnak, és más áll ott elő, a3 hol senki se is gondolta ezt a3 nagy változást. Ezen nagy el változások felett némán repkednek a3 féllegek,- felettek lángolnak el olthatatlan fénnyekkel a3 tsil- lagok, a3 földek, holdak és napok a3 világ határtalan üregében. 3S mindeneket Egyetlen egy kormányoz, és minden ezen Egyetlen egy örökkévaló változhatatlan törvényének engedelmeskedik. Az Isten ez, a3 ki egyedül hölts, hatalmas és mindenható! Meg borzadok és el némulok. Gondolatim szárnyai el lankadnak. Semmim sin.ts erőtlenségem érzésén kívül. Oh Isten j e3 világnak egyedül hölts, egyedül hatalmas 3s egyedül mindenható Ura! Szabad é még nekem, a3 kit a3 te ditsoséges voltod képzelése borzadással töltött el, fél tekintenem? 3S szabad é mint por gyermekének Te hozzád leg fovebb valósághoz még könyörgésemet és imádásomat fel botsátnom? Nem, nem a3 por, hanem a3 Mindeneken-könyörülő, Mindeneket-szerető, Leg felségesebb és Örökkévaló gyermeke vagyok én. Midőn az én Istenem mindenhatóságáról való gondolat, semmiségemről való me<r emlékezésem feneket- len örvénnyébe taszít, akkor a3 leg magasabb menybe emel fel engemet az egyedül örökkévaló és élő Istennek véghetetlen kegyelméről való gondolat. 3S én úgy imádkozhatom, és úgy könyöröghetek Ö hozzá, mint a3 gyermek az Ö Altyához. Az Ő teremtéseinek meg tekintése, az Ő hozzám való könyörületessége, határtalan és örökkévaló kegyelme tanúbizonyságainak meg tekintése. így kiáltok fel tehát az Ó Testamen- tom koronás költőjével: Nagyok az Urnák tse- lekedeti, nyilvánvalók mind azoknak, kik azokban gyönyörködnek. Az idő járásának változásairól’$ ct t.
