Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
534 Az Isten ci Szélvészben. okáért, ha némelly tsekély dolgokra nézve Szükséget látnék eJ földön? JS hogy eshetném kétségbe , ha vig napjaimat fellegek homályositják el ? — ha földi nyomorúságot kell szenvednem Js ha aJ halál fagyos karjait felém ki terjeszti? Mitsoda aJ nyomorúság, mitsoda aJ halál is ? — A3 magasságba emelem fel szemeimet, Js Te igy szollassz hozzám: Én vagyok a’ Te Urad Js Istened ! Félj engemet és élj kegyesen 3s jámborúl! ki földi erőtlenségein győzedelmeskedvén, tisztaságban Js aJ szent Lélek vezérlése szerént él, mint aJ Jézus, a^ még aJ világ öszve omlását is mosolyogva nézi. Él 6, és ha a.3 föld golyóbissá ízre porrá töredezne is, e3 tsak egy por szem. Él Ö és tudja, hogy a3 Te véghetetlen házadban, óh Atyám, sok hajlékok vannak! — Ah, Te már láttad az enyimet. Halgatva, szent örömök közt követem aJ Te szent akaratodat. Amen. XLIV. Az Isten a S z e'lv é szben. Tóbiás. 3. 22, 23. Mindenható! ki tudhatja Sokféle útaidat? ’S mellyik halandó foghatja Meg titkos tzélaidat? Le rontod, a’ mit építünk És sok bajjal alkotunk; Miért? nem látja-át eszünk; ✓ Tsak Te benned bizhatunk. Egyformán szeretsz jó Atyánk Minden valóságokat
