Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
A Dél. 51 Tekönyörületességedolly barátságosan világit ream méltatlanra, mint az arra méltókra! Nem, nem akarok én tovább liáládatlan lenni. Minden déli óra emlékeztetni fog engémet a , Te véghetetlen Jóságodra és az én kötelességemre , hogy az általad adatott lelki ajándékok és erők használása által erántad háládatos legyek. Háládatos? oh mim van nekem, a3 mivel én Teneked a* Te jótéteményeidet vissza fizethetném ? Mit adhatnék , aJ mit nem Te tőled vettem volna ? — Ah , az én egész háládatossá- goninak, tsak az én tulajdon boldogságomnak kell lenni! Semmit se akarsz és semmit se kivánsz Te én töllem, tsak azt, hogy boldog legyek. — Tenéked hálát adni, annyit teszen tehát, mint önnön boldogságomat és javamat elő mozdítani. Oh kegyelemmel tcllyes Isten, melly felséges vagy Te, Js melly méltatlan vagyok én aJ Te véghetetlen Kegyelmedre! Végső lehelletemig szent Atyáin , Téged imádlak , Mint leg hatalmasabb Istent, Mig élek, mindég áldlak ! Mert nints mennyen ’s földön olly nagy És fö valóság, mint Te vagy, INintsen hasonlítható. Hozzád, oh Mindenható! 4 *
