Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
A Dél. 45 alkalmatosságával , és valahányszor hozzájok tartozóikkal az Isten áldásával való élésre ösz- ve gyűlnek, a'' mindenekről gondoskodó mennyei Atya eránt való kötelességeikre emlékezte todni ? Minekelötte a Jézus Krisztus „ midőn az Ö Tanitványival az asztalhoz ült, vette volna a* kenyeret és meg törte volna azt, hálákat adott az Istennek. Miért vetnék meg annakokáért a3 Keresztények, aJ kik az Ö nevét viselik Js az Ö követőinek neveztetnek, a3 Jézusnak ezen tiszteletre méltó szokását és tselekedetét ? Nemesebbek és jobbak vagyunk é mi, mint a3 minden halandók közt leg nemesebb, vagy böltsebbek annál, a3 ki mind azok közt, a3 kik valaha a* földnek porát tapodták, leg böltsebb volt? Az eledelekkel való élés előtt mondott lassú könyörgés, a* háznép tagjainak imádkozó és tisztelettel telly es állások, 3s azon innepi tsendesség, melly egynéhány szempillantásig az egész házban uralkodik , hathatósan ösztönöz kittit, hogy gondolatjait az élet fen tartására meg kivántató dolgoknak TeremtÖjéhez háládatossággal el telve emelve fel; ennek a3 másokba tiszteletet öntő külső szokásnak 's ennek a3 tsendességnek több Aragy kevesebb be folyása van egyik vagy másik szívre és azt kevés napok múl va a3 mindenek jól— tévő Attyáról való meg emlékezésre vezérli. Miért vetitek meg tehát ezen vallásos érzés elő mozdítására és meg tartására szolgáló könnyű és szép eszközt ? Haszontalanság a3 reátok nézve , avagy tudjátok é mit érezhetnek mások azok által ? Nem tartoztok é mások eránt is figyelmetes- séggel és tisztelettel lenni? Az étel után fen szóval el mondott, mindennapi hosszú könyörgések, az igaz hogy el fárasztják az embert, utoljára kevés épületet szülnek
