Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
A Dél. 39 ébredéstől se retteghet. Atyám,, óh Atyám, ne hadj el engemet! Gondolatim Js érzéseim első zsengéit, mig e3 földön élek, minden reggel Teneked fogom én áldozatéi bé nyújtani Js azok által akarom én magamat meg tisztítani és meg jobbítani, hogy egy estve se dűlhessek az álom karjai közzé annak önnön-tudása nélkül: hogy ezt a.3 napot nem töltöttem el hijjába, leg alább egy jó tseleke- detet véghez vittem! JS mint itt, oh Isten, én Istenem, ott is te légy ismét az én gondolatom, ha az örök létei reggelén fel ébredek! ív. A D Péld.. 10. 4, 5. Essetek, essetek térdre JS áldjátok Istenieket, Imádjátok sok tsudáit Mellyeket érettünk tett! Imé, a’ mink van mindenünk, A’ mi jó Atyánk ’s Istenünk Ajándéka, a* kitol jo Minden áldás, öröm Js erő. A. reggeli tsendes óra szent fel tételekre 3s az estvéli nyugodalom valódi meg fontolásra hív, a3 déli órák pedig munkásságra serkentenek bennünket. Ez azon pontja aJ napnak, mellyben mintegy az élet foglalatosságainak zajgásában állunk; Js midőn az erköltsi érzésre leg több szükségünk van. A3 nappali lárma, — midőn
