Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
510 Az állatok Szavaik. vökét nagy lélekzo lyukain olly magasan fel fújja aJ vizet, hogy ez oszlop formára emelkedik fel a3 levegőbe, Js úgy lászik, mint valamelly kőszikláról nagy zúgással le ömlő patak. Mások szárnyaikkal dongának aJ levegőben, mint aJbogarak és szúnyogok, potsikek és méhek. tüdő által elő állíttatni szokott hang tsak aJ tökélle- tesebb részekből alkotott állatok tulajdona, mellyek leg alkalmatosabbak arra, hogy annak aJ magok hajlandóságaiknak és kívánságaiknak egymással való közlésére, vagy haragjoknak ki fejezésére hasznát vegyék. AJ kevésbé tökéllctes állatoknak, valaniint az állat-plánták és férgek sok nemeiknek, mellyek egymással nem párosodnak, hanem mindenik maga, a3 másikkal való közösülése nélkül szaporítja aJmaga Nemét, semmi hangjok sints. Ezeknek nints arra szükségek, hogy egy mást fél keressék vagy aJ magok állati ösztönöket másoknak ki nyilatkoztassák, aJ honnan tsak magánosán élnek. AJ tüdő nélkül szűkölködő állatok tsak más eszközökkel adnak hangot, vagy tsinálnak lármát: szavok ellenben tsak azoknak van, mellyek tüdöjöknél fogva lélekzenek, mint az ember , az emlős állatok, a ’ madarak és tsuszó mászó állatok. Nem hellyes ok nélkül lehet úgy vélekedni, hogy mind ezeknek, sőt azoknak is, mellyek tüdő nélkül tudnak hangot adni, hallások van, jóllehet eddig aJ hallás eszközeit a“ természet visgálók aJ bogarakban hijjában keresték. Nem íigyelmezik é a5 repülő méh raj az üst hangjára ? Azok az intézetek, mellyeket aJ Teremtő aJ tulajdonképpen való Szónak elő állítására tett, rendkívül tsudálatosok. AJ tüdő aJ lélekzés által levegővel, el telvén, ugyan ezt aJ levegőt aJ lé- lekzo tson keresztül viszont fel taszítja aJ torok