Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 5. (Buda, 1829) - 10.413e
208 A' plánták országa. aJ honnan az alatt lévő tér mezőt, mint egy néma képet láttad magad előtt ki terítve lenni; aJ hol az emberek neked ollyan kitsinyeknek látszattak , mint aJ férgek, Js lakhellyeik hasonlóknak tetszettek aJ vakondak túrásokhoz; aJ hol messzire ki terjedő tsendességtöl vétettél körül Js tsak egyedül magad állottái aJ ditsoséges természettel és az Istenről való gondolattal, Js lelked tiszta lévén minden rossz indulatoktól és a"* mindennapi élet gondjaitól, aJ földiekhez ragaszkodó gondolatoktól nem vala el vonattatva ? — Melly egészen másképpen gondolkoztál te akkor a te te- remtödrol; melly egészen más tisztelettel imádkoztál ő hozzá, mint annakelötte lakhelyed szűk falai közt, aJ hol olly sokféle tsekély dolgok emlékeztettek földi szükségeidre, kivánságaidra és reménységeidre ? Azért kívánkozom én aJ Természet kebelében való magánosságra, aJ hol nyugodtabban érzek, szelidebben Ítélek az emberekről és az Ö környül- állásaikról, Js aJ hol buzgóbban és áhitatosabban imádkozom az én Teremtomhez. Az én kunyhómban, aJ közönséges élet zajgásában Ss a^ halandók lakhelyei közt tsak emberi míveket látok; de aJ Természet kebelében, aJ hol aJ plánták világa és ennek jó illatja vesznek engemet körül, az Istennek munkáit látom. Mennél tovább szemlélem ezeket átaljában, vagy egyenként véve, annál rendkívül valóbb dolgokat veszek észre, Js annál nagyobb lessz aJ Teremtő eránt való tiszteletem. Ha valamelly plántát aJ maga részeire szél- lyel bontok, vagy egy nagyító üvegnél fogva annak belső részeit íigyelmetesen meg visgálom: minő mesterség, mitsoda tzélerányosság, mitso- da jó rend tűnik szemeim eleibe! Látom, melly hegyesen és tzélerányoson nyeli el egyik rost a*
