Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

Az Önnön esnie ret.

47

Azt képzeli ugyan némelly ember magáról, hogy Ó nemes lelkű ’s ellenségei eránt meg engesztelődé , mivel kezét a’ meg békéllésre oda nyújtja; holott tsak félénk és gyáva lelkű, mivel azokkal kíván barátságban lenni, a’ kiket tellyes Szivéből gyűlöl. Egy másik magát tiszta életűnek ’s erköltsűnek tartja, mivel a’ mások botlásaiba ’s gyengeségeibe nem esett; de nem gondolja meg azon környülállásokat, mellyek Ötét abban meg gátolták. Talám nem annyira a’ vétkektől való iszonyodás, mint az alkalmatosság nem léte, vagy a’ gyalázatos következésektől való félelem tartották Őtet vissza a’ kitsapon- gásoktól, és a’ fajtalan élettől. Más ismét jólté- vonek, segítségre késznek ’s közhasznúnak hiszi magát, mivel örömmel ajánlja Segítségét mind arra, a’ mi egyes Személyeknek, vagy az egész országnak Javát előmozdítja. De nem veszi észre, hogy Szíve rejtőkében a’ nagyra vágyás, lisztelethalászásmosolyog, melly vezérli azo tetteit és hogy Ő nehezen vitt véghez életében va- lamelly jó tselekedetet, mellyet legalább egyem- bernek nem kellett tudni, hogy az Ő tölle származik. Örömest akarja Ő a’ jót; de ha meg tse- lekszi , Tanúinak is kell az o jó tselekcdetei- nek lenni.

Ez az önnön magában való meg tsalatkozása az Embernek, a’maga kevés esmerésének aJ következése — és hogy tarthat az számot a’ Bolts nevezetre, a’ki magát akárkissebb, akár nagyobb mértékben meg tsalja ?

Minő betsem van nekem az emberi társaságban? Mitsoda Személyt játszom én abban? Erre a’ minket igen közelről érdeklő kérdésre, mellyet önnön szeretetünk is igen kivántsian fél fog, mind annak húzomos és éles meg visgálása nél-