Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
9 a* mulandótól az örökké meg maradandóra, a^ tévedésből az Igazságra való vissza vezérlése végett, 3s bogy meg szabadítson minket a3 bűnök hatalmától és az Istennek Szentségére emeljen fel. Tulajdonképpen tsak az Esztelen és Kétsé- geshedo szűkölködnek minden vallás nélkül. Ez éppen olly elme nyavalyában sinlodik, mint amaz. A3 kétségeskedésre való hajlandóság és annak nyomorúsága leginkább azon kornak tulajdona, melly az éretlen és a3 meg ért élet idő közzé esik. Gyakran meg történik , hogy valamelly Gyermek valóban gyermeki módon hiszen, imádkozik és szeret; ellenben, ha a3 világba ki lép, mint fel serdűlt a3 fel serdültek közzé, a3 leg első ön- visgálódásnál Js öngondolkozásnál vallásbéli kétségeskedésbe esik és tsak férjfiúi korában találja fel ismét hitét, meggyőződését 3s el vesztett lelki nyugodalmát. Hogy a3 vallásbéli dolgokban való kétséges- kedés, leg inkább a3 leg először fel serkent Js gondolkozni kezdő lelki erők ezen idő korát homá- lyosítja el, nem onnan származik, hogy az Ifjú, vagy a3 Szűz abban bélátásaik legfelsőbb pontját el érték volna. Csak kevéssel az előtt vetették ők le a3 gyermeki öltözetet. Az Ő Világról, Természetről és kiilömbféle állapotokról való Tapasztalásaik még hijjánosak, következésképpen Ítéleteik még igen éretlenek. Sőt inkább a3 bélátás híjjá— nosságában 3s a3 lelki Tehetségek helytelen használásában áll a3 kétségeskedés fundamentoma. A3 fellyebb említett élet időben, midőn kezd tsak az értelem meg erősödni, e3 hellyett gyakran a képzelődő tehetség használtatik. Némelly dolgok , mellyeket az ember gyermek korában hallott vagy tanúit, szoros visgálás után meg tartjf Vallásosság és Ifjúság.