Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

Az illyen rend hijjánossága mind hivatalos foglalatosságainkban, mind házi dolgainkban sokféle botlásokra és fájdalommal into tapasztalásokra tántorit el bennünket. Időnket, erőnket, és munkásságunkat el vesztegetjük, felét se te- lyesitjük annak, aJ mit hasonló iparkodásunkal véghez vihettünk volna, Js utoljára munkás he- nyelők lészünk..

Tsak aJ hasznos munkásság által nyerünk az Isten, magunk, és ember társaink előtt méltó helyet a valóságok nagy Lántzában, mellynek mi is lántz szemei vagyunk. AJ semmit se tsinálás önnön magunkal meg utáltat bennünket.

Az idő nem állapodik meg. A" szempillantások rendes sebességgel repülnek el előttünk Js aJ mellyet nem használtunk, azt nem is éltük. Az embernek sints meg állapodása. Nem marad mindég magához hasonló. AJ ki meg nem jobbul, már rosszabb lett. AJ ki ember társainak egy nap semmit sem használt, már ártott nekik, mivel azt aJ jót el vonta tollök, mellyet Szolgálatja által tehetett volna.

Miért panaszkodol te esztelen az emberi élet rövid vóltán? Avagy nem önnön magad vagy é, aJ ki azt gyilkos esztelenségeddel meg rövidíted ? AJ mit tselekedtél és éreztél, tsak azt élted: a* honnan aJ kő azért hóit, mivel érzéketlenül fekszik.

Ifjú! kevés esztendők előtt még gyermek voltál; egynéhány esztendők múlva fejed aJ vénségtol már meg Őszül. Ragadd meg aJ futó órákat; hasznos tettekkel töltsd el azokat Js egy esztendő alatt többet élhetsz, mint egy esztelen henyélő egy fél Század alatt. Tsak a^ melly időt munkásságra fordítottál, azt nevezheted életednek.

Ne szomjúhozd a’ nagy tetteket , vagy ne nevezd azt nagynak, aJ mi lármás és ragyogó. Az aJ leg nagyobb férjfiú, aJ ki leg hasznosabb:

78 A’ hasznos Munkásság.