Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
46 Az önnön e smér et. Ha magamat szorosan nem esmerem, sem azt meg nem tudom ítélni, miben állanak az én jó lelki tehetségeim, mellyeket aJ íovebb 3s felsőbb dolgokra kellene használnom, sem azt, honnan erednek kiváltképpen az én külömbféle fogyatkozásaim , mellyek meg gátolnak engemet abban, hogy önnön magammal 3s más rajtam kívül lévő dolgokkal tellyes meg elégedésem legyen. Hogy győzhetek meg valakit hibájáról, minekelötte nem tudom, mellyek legyenek az Őhibái? Avagy hogy tehetek valamit jobbá, a minek hibái előttem esmeretlenek ? Még is az emberek közt leg kevesebb azoknak a* számok, aJ kik magokat szorosan esmerik. Ezért tartják Ők valóságos hibáikat gyakran Szépségeknek Js betsíilik jó tulajdonságaikat és tehetségeiket majd nagyra, majd kevésre. Ezért olly ritkán meg egyezők önnön magokkal, 3s ellenkeznek Szavaik tulajdon Szavaikkal, tsele- kedeteik tulajdon tselekedeteikkel. Éppen nints magoktól való függések, hanem el hagyják magokat aJkörnyülállások sebes folyójától ragadtatni; vigyáznak ugyan aJ kikötőre , nem ellenben a* hajóra, mellyben eveznek. Csak az, a3 ki állandó foglalatosságává teszi azt, hogy magára lelkének minden mozdulataiban szorosan figyelmezzen, tudja végre azt is, minő betse van neki az emberi társaságban! Hogy tudhatná ezt az, a3 ki magáról semmit se tud, vagy olly balgatag, hogy magát mindég önnön szeretetének sugallásai szerént ítéli meg? Innen nem tsuda, ha azt hiszi, hogy aJ világ el esmeri Ötét, pedig talám aJ világ helyesebben ítél rolla, mint Ö önnön magáról. Innen jo az Ő mindenben való meg botránkozása Js az egész világgal való egyenetlensége ; innen az Ő szakadatlan háborúja a3 világgal és Szeretetlensége.
