Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

Az Isten litai. 217 lélek ? Úgy a3 lelketlen valóságok országában , ott, aJ hol minden por, az élet rendje uralkodnék; ellenben az élők országából, az ön munkásságú Lelkek köréből, aJ Teremtő igazgató Js mindent kormányozó Keze el tűnt volna ? — Oh minő esztelenség ez, melly önnön magát meg tsalja, aJ port aJ léleknél, *s aJ mulandót az örökkévaló­nál fellyebb magasztalja! víz Isten igazgat mindeneket! Úgy vagyon, ö kormányozza aJ te Sorsodat is ; nem te vagy a5 te Környülállásaid teremtoje, sem a3 Törté­net , hanem aJ szent Isten , aJ ki tégedet eJ vi­lágra hivott, hogy egy ollyan boldogságra Js tö- kélletességre neveljen, mellyre nézve az ég alatt semmi név se találtatik. Az ember Js az egész emberi nemzet egy felségesebb léteire neveltetik itt, melly nevelés az emberi állapotok és Sor­sok külömbféle nemeikben áll, mellyekbe hely- heztetodik kiki eJ földi életében. AJ tunya, pu­haságba, bujaságba 3s el kényesedésbe süllyedt népekben, vagy aJ mellyeknek polgárai aláva­ló ön haszon kereséstől foglaltattak el, aJ hábo­rú fergetege fel serkenti az erőt és együgyű élet módot Js aJ közönséges nyomorúság meg öli az ön haszon keresést és ismét elő állítja aJ polgári közös érzés virtusát. AJ gazdagok kevélységét meg alázza aJ hirtelen való el szegényedés, a3 Szülék büszkeségét meg töri aJ gyermekek el há­lása ; az alázatost fel magasztalja aJ Nagyok pártfogása, aJ bátortalant valamelly váratlan szerentse. Emlékezz meg, óh Halandó ! életed leg szebb napjaira, mellyekben Szíved örvendetes érzések­kel tellves lévén, kevélyen dobogott , mivel Önnön munkálódásod nélkül boldoggá lettél Js emlékezz meg az Isten kezeiről! Emlékezz azon napokra, mellyekben el ragadtatással tekintet­

Next

/
Oldalképek
Tartalom