Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
nek ti talám nem lesztek többé szemmel látó tanúi. ' t ’ Figyelmezzetek az Ií jakra, aJ kik előttetek forognak. Nem kell ugyan az Ö élet - idejek esz- telenségeit keményen megítélnetek, nem igen keményen, ha némellyek közziilök érzékenységeik zabolátlanságától el hagyják magokat ragadtatni és pajkosságoknak néha túl aJ rendin neki eresztik aJ kantárt. Ki nem esmeri azon eszte- lenségeket, mellyek ezt az élet időt szokták kísérni, mcllyben az Ember még tsak félig férjfiú és többnyire egy felette eleven képzelődő erő meg tsalalkozásaiban él! Ti haragvó öregek! emlékezzetek meg as tr Ifjúságotok idejéről. Figyelmezzetek ezekre az Ifjakra, ha dobog-é Szívek a* nemes indulat és igazság érzésétől és Szere- t ététől? vagy pedig aJ Virtusra való ösztön és a’ vallásbéli meggyőződések felséges volta elüttök tökélletesen fel sem vevésre méltók ? Tekintsétek meg Őket, ha meg vagyonébennek aJ valódi és hasznos esméretekre 3s munkákra való ösztön, vagy a5 munkásságra nézve el erőtlenedvén, a* keverés és buja élet barátjai Ők ? Figyelmezzetek reájok,, ha több vonszódások van-é aJ nemes gyönyörűségekre, mellyek aJ testei együtt aJszívet ^s lelket is erősítik, vagy pedig aJ leg közönségese])]) szilaj és vad örömöknek eresztik magokat, mellyek a test által aJ lelket is el gyengítik és meg mérgesítik ? Fájdalmas érzés szaggatja széllyel aJ Haza Barátjának Szívét, midőn aJ Haza reménységeit már virágjokban semmivé tétetni látja, aJ vétkek emésztő ragyája által; ha látja, minő állati palléro- zatlaóságban, vadságban nőnek fél aJ faluk Ifjai, kik aJ rossz oskolákban magokra hagyatván, *s az emberiség nagy tzéljára való neveltetések el meJlöztetvén , most életek leg szebb Szakasszá! 2 * Az Ifjú. 49
