Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

A' Vallásosság és ífjáság.

11

vagy a3 képzelődő tehetség mértékével mér meg, & mire az okosság mértékét kellene használni. Az örökkévalót nem lehet képzelődő tehetséggel meg fogni, aJ honnan meg veti azt és aJ lelkiekről, láthatatlanokról azon az úton akar bizonyosságot szerezni , mellyen aJ testi látható dolgokról. E’ szerént egyik ellent mondásból a^ másikba esik ; tulajdon leikéről semmi elő terjesztést se tud formálni, annak léteiét Js Csudálatos munkálkodásait mindazáltal nem tagadja; az Istenséget Js ennek munkáit ellenben kétségbe hozza, mivel azt nem terjesztheti úgy elő, mint más dolgokat, holott mindannyiszor szeretettel szoll az Isten hozzánk naponként az Ő bennünk rajtunk kivül való munkái által, valahányszor lelkünk aJ gondolatok és Szavak által ki jelenti magát. AJ dolgok természete pedig az Isten Szava az emberi lélekhez.

AJ kétségeskedo szünet nélkül hibázik abban, hogy a’ láthatatlant látni, aJ nem földit, nem emberit, földi Js emberi módon akarja meg mutatni. Azt a5 mit tudni kiván, ellene mondhatat- lanúl akar ja ki magyarázni, világossá, Js kétségbe hozhatatlanná akarja tenni. Ha aJ Lélek bennünk való léteiét meg lehet mutatni, úgy egyszersmind az Isten létele is meg van bizonyítva. Mert, hogy egy Isten igazgat mindent, azt önnön maga jelentette ki nekünk, aJ mi gondolataink Törvénnyeiben, mellyek úgy vannak alkottatva, hogy minket mindnyájunkat szükségesképpen és meg változhatatlanúl mindég Ö reá vezérelnek vissza. Ez az Istenségnek önnön kijelentése az emberi Természetben. Azért hittek eleitől fogva aJ földnek minden népei, aJ nélkül, hogy egymástól tanúlták volna, Istent.

A^1 Világnak minden Boltsei se mondottak az élő Isten igazgatásáról *s munkálkodásáról együ-