Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Szivünk indulatainak helyesebb megítélések.

89

De bűnné válik aJ Szívnek minden indulatja,

ha az az értelmet meg homály ősit ja , ha olly hevessé lészen > hogy alkalmatlanná teszi az embert az illendő megfontolással való cselekvésre. AJ szerencsétlenségtől való félelem és aggódás éppen nem bún, és nem bizonysága az Istenben való bizodalonT hijánosságának. Nem önkényes indulatai azok aJ Szívnek; valamint az elvesztett örömökön való kedvetlenkedés és szomorúság; se. AJ Jézus véres verítékkel izzada az olajfák hegyén, de azért elég eréje maradt, hogy magát újra megerősítse j és igy könyörögjön: nem az én akaratom Atyám, hanem aJ Tiéd légyen-meg. Mikor pedig az elmének elcsűggedése annyira nevekedik, hogy minden okos képzeletek homályba borúinak, hogy aJ szív csak nem kétségbe esik; akkor veszély van aJ dologban ^ és aJ bűn közel van. Mikor mi az elvetemedett gonoszságon haragra gerjedünk, ám mondattassék az nemes haragnak; de ha ez annyira el ragad bennünket, hogy attól meg- gyozettetvén, többé magunkal nem bírunk, és az igazság eránt való buzgóságból, mérgünkben igazságtalanságot cselekeszünk; akkor bún az. Mikor az öröm olly mértékben megrészegít bennünket, vagy aJ testi örömöknek olly zabolátlansággal nekik eresztjük magunkat, hogy abból aJ mi egészségünkre., ártatlanságunkra és becsületünkre, vagy másoknak jól létekre és boldogságokra nézve kár származik: akkor bún az.

Annakokáért, ámbár aJ Szív indulatai, akár kedves akár kedvetlen nemű érzések légyenek azok, magokban gondoltatván eggyáltaljában nem mondathatnak is vétkeseknek, mindazáltal ha megvannak bennünk, aJ legnagyobb vigyázást kell arra fordítanunk, hogy azok ne foglalják-el egészen aJ mi okosságunkat.Tartsatok mértéket minden dolgokban, tehát aJharagban, fá jdalomban és örömben is. Csak