Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
80 lágymelegség. Minden jóra való alkalmatosság, a3 mellyet észreveszünk, minteggy az Istennek a1 mi sziviinkhez intézett hívása, hogy azt onéki szenteljük, a3 mi jó Angyalunk3 kérése, hogy Isteniebbe k legyünk. 3S hogy állok én T*e előtted, oh mennyei ALtya ! Jaj nékem ha az én napjaim és órájim élőmbe tétetnek, és a3'jő cselekedetek3 elmulasztásai előttem felszámláltatnak, hogy állhatok úgy meg? —* 3S bár melly nagy is a3te kegyelmed: hogy lehetnek nekem jussaim és reményeim eggy vidám őrökké valóságra, eggy tökéletesebb léteire, holott én azokat — ah! igen is sokszor — eltékozlottam? Megismerem előtted gyarlóságomat, vétkemet. Igen is, bűnös vagyok, nagyobb bűnös, mint a3 miilyennek sokszor képzeltem magamat. A3 jónak elmulasztásai az én vétkeim, mellyek engemet nyomnak, és azokat meg nem igazíthatom előtted. De még élek! — Isten, irgalmas Isten! á3 te hosszú tűrésed nem hagyott még el engemet méltatlant. Élek még; napok3 sorát látok még előttem, mellyeket nem csupa gylimölcstelen megbánásai , nem , hanem virtusosabb , és néked tetszobb keresztyéni tselekedetekkel tolthetek el. Élek még; és örömmel nézek azon szem pillan tatok eleibe, mellyek alkalmatosságot adnak nékem azon érzésekre, szavakra, 3s cselekedetekre, a3 mellyek a3 köz-boldogság3 gyarapodását előmozdítják. Oh Atyám! Te semmit sem kívánsz, a3 mi gyermekeidnek erejeket felülmúlja, — ah , miért ne tenném hát örömest, a3 mi tehetségemtől telik? — Bocsásd-meg, oh irgalmas Isten bocsásd-meg nékem a3 jónak elmulasztását, Atyánk bocsásd - meg a3 mi vétkeinket! Amen. A' jónak elmulasztása.
