Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
Senki! — De Te kímélve bánsz, És atyai tűréssel; Életet, nem halált kívánsz, ’S hozzánk vagy kegyelemmel! Oh Te, ki könyörülsz rajtunk , Könnyes szemekkel imádunk , Irgalmas jó Istenünk! jVÍidőn mi az emberek5 becséről, a5 mi közelebbi vagy távolabbi Ismerőseink5 szívbéli jóságáról szobiunk , melly bizonytalan az aJ mérték „ a mellyet arra választunk! — Sőt a5 mi tulajdon becsünk felől is gyakorta a5 legtévelygöbb megfogásaink vannak, midőn magunkat egybeliasonlitjuk másokkal, a5 kik ez vagy amaz vétket követhették - el, 5s a5 midőn bennünk, ha nem ama Jézustól méltán kárhoztatott Farizeusi kevélység is, de legalább az az érzés támad-fel, a5 mellyben szeretnénk igy szól la ni: Hálát adok néked Isten ! hogy nem vagyok o Ily an , mint ez az ember itt ! Rendesen már jussunkat tartjuk arra , hogy rosszabb embernek tartsuk azt, a5 ki valami olly tettet követett-el, a’ mellyet még mi el nem követtünk, \s valójában aJ mi mostani szívbeli állapotunk és helyheztetésünk mellett nem is akarnánk el követni, vagy valóságos öszveköttetésünkbe nem is tehetnénk. — Jobbak vagyunk-é azért, mintáz, aJ kit hibásnak ismerünk? Vágynak bizonnyal sok emberek , a5 kik az Ő nemekben és az Ő környülállásaikban virtusosabb szivüek mint mi, és még is valamelly durva vétek által mind az ö polgártársaik5 megvetését magokra vonhatják, mind pedig a5 felsÖség büntetéseire is érdemesekké tehetik magokat. Résszerént nevelés, résszerént az Ö testi alkotások által, részerént mindenféle öszve ütköző történetek által az Ö jobb akaratjok5 ellenére is olly vétkekre vezettetnek ok , SÍ jónak elmulasztása. 69
