Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
32 Az Isteni Gondviselés. Másik forrása az örök gondviselés felöl való emberi kételkedéseknek a mi értelmünknek azon kevély vagy gondatlan merészségében van, melly szer ént mi az egész világról Ítélünk * midőn eg- gyetlen eggy történetről gondolkozunk és álmodozunk. — •— Balgatag halandó, szóllani és Ítélni akarsz te aJ te é!etedJ folyásáról, miként mehetett volna az jobban, holott csak azt se mondhatod-meg, hogy minémü foglalatja lészen jövő órádnak! — Kétségbe akarod hozni eggy mindent elrendelő gondviselésnek léteiét, mivel nem látod által, micsoda hasznot hozhat ez vagy ama szerencsétlensége aJ melly városokat vagy tartományokat megront. De te aJ világi alkotmányából csak eggy porszemet, az örökké valóságból csak eggy szempillantást se ismersz, Js aJ mitte szerencsétlenségnek nevezel, az aJte szemeidben szerencsétlenség; de tudod, é, ha vallyon szerencsétlenség volt - é az azokra nézve, aJ kik azon visszás esetet szenvedték? Kételkedel te az Isteni gondviselésen, minthogy aJ te határok közzé szorittatott lelked azt meg nem foghatja. ki az Istennek világ - igazgatását meg akarja Ítélni, annak Istennek kell lenni! Gyakran kárhoztatjuk mi azt, aJ mi nékünk rettenetesnek tetszik, és aJ minek mi semmi hasznos következéseit, sem magunkra, sem aJ világra nézve el nem láthatjuk, kárhoztatjuk azon történeteket, aJ mellyeket emberek elő nem hozhattak, vagy meg nem akadályoztathattak. De nem minden, a’ mi iszonyatosnak tetszik a* mi képzelődésünk előtt, olly rettentő azoknak, a’ kik azon sorsot szenvedték. Midőn valamelly fold indulás virágzó városokat ezer szerencsés háznépekkel elnyel — midőn valamelly leomló hegy eggy egész tartománykának lakosit szétzúzza: u- gyan mi volt aJ legnagyobb szerentsétlenség ezen
