Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Kgyébaránt a3 v ilágtól való el ismertetés rend- szerént a3 jó és derék emberek3 nagyobb részének sorsa j a" kik magokat az Ő dicséretes dolgok eránt való buzgóságok által megklilömböztették. Avagy nem tudjuk-é, bogy az élővilág'* nemes lelkű embereinek nagyobb részek az Ö fényes virtusaiért a3 magok idejebeli emberektől üldöztetett ? Nem tudjuk-é, hogy az emberiségé Jóltévöjinek, aJ kik most az Ő érdemeikért sok idővel az Ö halálok után magasztaltatnak * nagyobb részek életekben üldöztetett, szegénységben sóhajtozott, sót gyakran tömlöczökben senyvedett, vagy gyalázattal elborittatva hóit meg?

Hány ember, a3 ki a3 mi Megváltónknak a* Jézus Krisztusnak idejében élt, ismérte és tisztelte illendÖképen ötét, az Ö Isteni gondolkozásmódját, az Ö emberi nemzet javáért való fáradozását, 3s az Ö áldozatjait, mellyeket a3 világnak és a3 maradéknak idvességére tett? Igen kevés. Az Ő szíve oily ártatlan , maga viselete olly szelíd és csudálatos volt, mint a3 melly jóltévo vala minden cselekedete. Mindazáltal közönségesen rágalmazta- tott 3s tsuíoltatott és szidalmaztatott Ő; sokszor nem volt annyija, a*hol fejét lehajthatta volna; csak némelly jó emberek érzették az Ő érdemének egész nagyságát, és ragaszkodtak erősen és hűségesen Ö hozzá. Az Ö ellenségei pedig megnyerték a3 magok3 részére a3 vakon hivő, nagy nép - csoportot. Sót gyozedelmet vettek Ö rajta. Mint rab megfogattatott, 3s gonoszul bántak vele, mint a3 legnagyobb gonosztévővel, és hóhér inasoktól vezettetett a3 vesztő helyre. Az egyetlen eggy igaz úgy hóit-meg mint bűnös!

Melly csekély az én legnagyobb érdemem is, a’ mellyel valóban bírok, vagy a3 mellyet még szerezhetek, a’ Jézus Krisztus3 érdeme és virtusai mellett! Miért akarom tehát az elismertetés3 fáji5 *

sf Je Ir ei smért el és ’ fájdalma. 227