Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
22 Az Isteni Név. rel hagyj ük-ó illetlen emlegetések által bemocs- koltatni ? Ha valaki te hozzád szóll, de háttal fordul feléd , alig veszi-észre jelenlétedet , 3s inkább foglalatoskodik minden aíávalóságokkal , mint te veled, a3 kivel beszédben volna: nem de nem meg kellene-é az által gyozettetned a5 felöl, hogy ez az ember megvet tégedetj többre becsüli náladnái a3 legalább való dolgot is, éssoha sem táplálta Szivében erántad a3 szeretetnek és becsülésnek eggy szikráját is?—Mit? hát mikor te a3 legfelségesebb Istennek nevét segítségül hívod, a3 nélkül hogy Ő róla csak gondolkozni is kívánnál; midőn könyorgesz Ö hozzá, á3 nélkül hogy Ö róla valamit tudnál; midőn hálát adsz néki szájaddal, a3 nélkül hogy szívedben vele foglalatoskodnál — val- lyon csekélyebb tanúbizonysági-é ezek a 3 te Teremtőd eránt való legnagyobb szeretetlenségednek a3 ki szünet nélkül jól tészen te veled? A3 szent nevekkel tisztelet nélkül való élés az embernek szívét és értelmét alacsonyitja - meg — nem pedig az Istent! Nem az Istentgyalázod te meg, ká romkodó ember, a3 ki értelem nélkül való szitkokban, esküvésekben és felkiáltásokban a3 legú- tálatosabbat a3 legszentebbel öszvekevered, hanem önnön magadat. Vallást teszel szemtelen nyelveddel a3 világ .előtt a3 te szívednek szánakozásra méltó elvadúlásáról, a3 te gondolatlanságodnak utálatos voltáról, a3 ki a3 legtiszteletre méltóbb tárgyat is vakmerő gondolatlansággal híjába valóskodásra fordítja; a3 te állításaidnak hiú voltáról, midőn minden pillantatban mind azt tanúbizonyságul és kezesül hívod , a3 mi csak Nagy és szent a3 mindenségben van; értelmed3 szűk határáról, a3 melly nem tudja mit cselekszik, és a3 mellynek az Isten3 nagyságáról és felséges vóltáról a3 legnyomorultabb vélekedéseinek kell lenni! — Magadat,