Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Nem kíméltem magamat sohol , a3 hol arra került a3 dolog, hogy 6 rajtok segítsek. Mindenütt többet tettem, mint a* mennyit a3 rendes kötelesség és tartozás kívánt tőlem. A3 segítésre mindenkor készen találtak engem, de ellenben én rajtam eggy sem kívánt segíteni; sót inkább azok a3 kikért éltem és munkálkodtam, a3 legelsők, a3 kik enge- met rágalmazni és lealacsonyítani igyekeznek, az én jó híremet nevemet bemocskolják és nem csak annak becsét, a3 mit cselekedtem akarják kétségbe hozni vagy kissebbitení, hanem még ha lehetne, nékem szemrehányásul és vétkül is szeretnék tulajdonítani.

Próbáltam némelly jó dolgot. Miért rontatott az le, miért akadályoztatódott vagy vettetett az meg mivelhogy én tőlem származott? JóltévŐ valék, valahol csak lehettem, engedelmes és szolgálatra kész minden módon. Miért vannak többnyire épen azok ellenem, a3 kiknek legtöbbet szolgáltam? Miért felejtetik-el valamelly csekély okból azonnal minden, valami jó és becsületes dolgot csak tettem, ellenben pedig elokerestetik minden, hogy engemet mások előtt és önnön magam előtt is le alacsonyítsanak ?

Nem mintha azért, a3 mit embertársaim3 javára tettem, magasztalást és dicsőséget kívánnék Js áldozat tételeimért az emberektől megjutalmazta- tást várnék: én ugyan is az emberektől sem dicsőséget , sem magasztalást, sem köszönetét és jutalmat nem kívánok; mert jól tudom én, melly nehéz dolog az önnszeretok Sokaságának magát eggy szempillantatra meg tagadni, és emberi nemes módon érzeni: hanem tsak a3 keserves dolog reám nézve, hogy nemes tetteim mellett is u- tóljára egészen félreismértetve látom magamat. Legalább azt gondoltam, hogy a3 becsülésre, 3s kímélésre számot tarthatok, és semmi gyűlöletes meg222 A' félreismertetés* fájdalma.