Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

221

ús házi boldogság háboritók5 Istene ., hanem a5 kegyesek5 Istene, a5 kik az embert úgy szeretik, mint á5 Jézus szerette. Amen.

XX.

A' félre ismertetés3 fá] dal ma.

Mát. 5, 10 — 12.

Jó kedved legfőbb kincsem,

Mellyet óhajthatok !

Hogy ha ezt reményihetem,

Oh melly boldog vagyok !

Ila bár az én jó tettimért Ez a’ világ nem ád is Nekem óhajtott bért.

Világ’ Bírája! ha Te ítéled eggykoron,

Mi légyen a’ tett’ becse,

A’ jutalom - napon :

Akkor égi koronát nyér Örökké élő lelkem ,

Mellyet Igéd ígér.

M i hasznom van végre belőle , hogy minden erőmet, időmet 5 pénzemet, Js életemnek olly sok szép óráji't, mellyeket a5 gyönyörűségtől elvontam, a’ legnemesebb buzgosággal feláldoztam a5 mások* hasznáért és boldogságáért? — Háládatlanságot arattam azért, kitsúfoltatást és vállvonitást. Sőt szerencsésnek tarthatom magamat, hogy még csak meg szenvednek is az emberi társaságban, és nem számkivetnek 5s nem üldöznek polgártársaim.

Bizony szíves haszonkeresés nélkül való szeretettel szerettem én az embereket; kész voltam vól- na halálra is menni érettekha kivántatott vólna.

A félreismértetés fájdalma.