Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
212 Rágalmazásra való hajlandóság az, midőn valaki a3 társaságos eggyütt léteiben a3 beszédet szántszándékkal felebarátjának cselekedeteire fordítja, hogy alkalmatosságot találjon arra, hogy gúnyoló jegyzéseket, vagy gonosz következtetéseket , vagy neme Ily jó tettnek kissebbitését, vagy némelly hibának nagyítását hozhassa-elő. Rágalmazásra való hajlandóság az, midőn valaki külömbkülömbféle eszközök által, más házak* dolgait, más famíliák5 belső kör ny kiállásait igyekszik kifürkésznis hogy azokat társasági3 beszélgetések3 tárgyává tegye, az-az, hogy azokat fecsegő szájjal házról házra hordozza, és minden ember előtt hírré tegye. Mert minden háznak és minden famíliának vannak ktilömbféle titkos esetei és környülállásai, mellyeket ámbár nem szolgáinak is gyalázatjokra, ha nyilvánvalókká lesznek, még se szeretnék, ha közönségesen esmeretesek volnának. Minden ember szeret a3 maga házi dolgában erőltetés és szemmel tartatás nélkül foglalatoskodni, és maga hatalmában lenni. Kevesebb figyelemmel van ott kiki a3 maga cselekedeteire és szavaira, és kevésbé köti magát az illendőség3 és társasági élet rend- szabásihoz, mint a3 közönséges életben. A3 ki be- furódó ujságkivánással a3 háznak ezen belső bátorságát megháboritja, a3 ki a3 fürkészés és hir hordás által az illy apró famíliái titkokat az emberek előtt felfedezi, bár is ezeknek arra kevés gond- jok van: az vétkezik az ő felebarátjának házi boldogsága ellen; az elösegéllője a3 más3 kárán örülő rágalmazónak is, mivel világ szerte elhirleli azon dolgokat, a3 mellyek nem olly véggel valá- nak cselekedve, hogy közönségesen nyilván valókká légyenek, azért is könnyen tárgyat adnak másoknak a3 pajkos gúnyolásra vagy ártalmas következtetésekre. yf Hágairnaids.
