Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Az arra való ipar kodás , hogy a Tökéletesnek eredeti képeit magunkon kívül a valóságos életben feltaláljuk, és azt * a mi bennünk van , a3 külső világra alkalmaztassuk s hiba éskülömb- féle gonoszok3 forrásává válik reánk és másokra nézve.

Ez ugyan is azon hamis képzelődés által, mellyel mi az emberekről magunknak formálunk, az ezekkel való hibás bánásra vezet bennünket. AJ ki minden embereket vagy tökéietes valóságoknak vagy ördögöknek tart, az mind tiszteletében mind másoktól való idegenségében a3 legártalmasabb kicsapongásokba fog esni; egyik emberhez ki fogás nélkül fog bizni és ragaszkodni; semmi gyarlóságot sem fog abban gondolni , hanem mindent felségesnek talál benne, és gyakran csak eggy- nehány ragyogó tulajdonságok által megvakítatván, Ötét minden tökéletességek3 birtokosának fogja tartani. A3 másikat, talám csak azért hogy az hidegebb, magát jobban meggondolja, és vissza vonja, minden további visgálódás nélkül kárhoztatni, megvetni, kerülni fogja, és annak még tagadhatatlan érdemeit se isméri meg. Ekképen szüntelenül meg csalja magát; nem a3 valóságos emberekkel, hanem a magának azok felöl formált képzelődéseivel fog társalkodói; senkit sem fog érteni és senkitől sem fog megértetni. — Fájdalom, nincs hijjával a3 világ az illyen ábrándozóknak, a3 kiket kéntelen ugyan az ember szeretni, de eggy szersmind szánni is. Gyakran szerencsétlenekké teszik ok a3 magok kitsapongó képzeteikkel azokat , a3 kik azok szerént cselekesznek. De még gyakrabban nyomorultakká teszik magokat, vagy midőn csalárdok3 kezébe esnek, a3 kik az Ö esztelensé- geket hasznokra fordítják, vagy midőn, szüntelen megcsalatván kinézésekben, végre mindenütt csalárdságtól félnek, senkinek többé hinni nem akarnak, 3s megundorodnak a3 valóságos világtól, a3

1<f jóemberek tévelygései az életnek ’s a* t. 201