Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

A3 tökéletesnek ama bennünk lakozó eredeti képe nélkül szinte semmi vágyódásunk se volna eggy jobb állapotra.

Maga az Isten adta azt nekünk, hogy légyen a* mi szövétnekünk a3 setétségben. O adá azt, hogy kiki tudhassa, hova kell neki törekedni, mit kell neki tenni ? O adá azt kinek kinek a3 maga tulajdon belső világának helyes megítélésére, de nem arra, hogy a3 szerént Ítélje meg a3 külső világot is. Mert az ezen utóbbiban lévő tünemények3 külömbfélesége gyakran megzavarhat bennünket. Mi vagyok én magam, és miilyennek kell lennem? azt eggy kevés önnvisgálat után könnyen megtudom. De micsodák valójában más emberek, és mi Ilyennek kellene lenni a3 világnak? azt nem ollyan könnyű elhatározni. Ahoz az életnek és az életbeli környüláiiásoknak tökélletes esme- rése 3s széles kiterjedésű tapasztalás kívántatik; olly világ isméret, mellyet csak az esztendők3 hosszabb sorában lehet megszerzeni; olly gyakorlott bélátás , a3 melly némelly észrevett csalódás után alkalmatos végtére a3 külső színt a3 valóságtól megkülömböztetni. Ahozképest azon ifjú szemtelen emberek, a3 kik az emberi szív3 isméretében való minden járatlanságok mellett, Ítéleteket mernek tenni a3 világrólhirtelenkedve és hebehurgyán szoktak ítélni. A3 tapasztaltabb, 3s több belátási! személyek nagyobb vigyázással Ítélnek, és éppen azért megfontoltabban.

A3 tökéletesnek és jónak a3 valódi életre való alkalmaztatásában igen sok visszaélés szokott történni. Ez a3 visszaélés kétféle módon eshetik-meg u. m. vagy akkor midőn az ember a3 maga emberi lelki jóságról és tökéletességről, vagy emberi el- vetemedésrol való gondolatait a3 valósággal cseréli fel, vagy midőn a3 halandók3 külömbféle természetihajlandóságainak és gondolkozás-módjainak

'At jó emberek1 tévelygései az életnek 's a’ t. 197