Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

ségéinek, éppen úgy örülnek most mások az Ö reá- jok maradt gazdagságaiknak.

Nézzétek-el bár az emberek3 játékát és híjába valóskodását, munkálkodását és foglalatosságait, azt gondolná az ember, hogy nincs halál a3 világban. 3S midőn látják a3 gyermekeket, szüzeket, ifjakat, férjíiakat, 3s öregeket az életből kimúlni9 úgy tetszik, mintha csak ezek voltak vélna halandók, minden hátra maradottak pedig halhatatlanok volnának. Vissza mennek sírva vagy moso- lyogva az Ő barátjaik* 3s ismerőseik3 sírjától és elfelejtik a3 meghóltat; mint a3 katonák, kik hideg vérrel3 nézik a3 sereg3 rendjeiben jobbra és balra az ő társaikat elesni és gyozedelmet kiáltanak,, mintha a3 gyozedelmet egyedül Ők nyerték vólna meg.

Beszélnek az emberek a3 békeségrol, háborúról, a3 tartományok3 és népek3 felosztásáról, saját fel tételeikről, véghez ment és félbe szakadt munkáikról , az öröm innepekrol és mulatságokról, az ellenségeskedésekről, házasságokról3 utazásokról •— Js mindenről. — De ki hall akár a3 nagy társaságokban, akár tsak két három ember közt tsak egy szót is az örökkévalóságról? Szinte azt hinné az ember, hogy az örökkévalóság felől való gondolat eggy olly kelletlen mese, mellyet senki sem kíván többé hallani ^ vagy hogy ezen gondolat teljességgel nincs-meg a3 halandókban. Holott pedig mind ez csak külső szín. Nem, az emberek csak halgatnak arról, a3 mi ő előttük áll; de szívek és lelki szemeik csak nem szüntelenül magok előtt tartják azt. Halgatnak ők és hisznek; kétesen mosolyognak talám ezen szóra, de belsőképpen hiszik azt és reszketnek attól. A3 szűz ékesgeti magát a3 tánczra; de a3 tükör előtt keresztül fut a3 sírra való gondolat az Ő lelkén. A3 szorgalmatos mester ember felszámítja a3 maga nyereségét; de

Az élet’ becse az emberekre nézve. 185