Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

— Oh ne gondolj a3 világgal! Ki akarná eladni a3, maga lelkének tisztaságát a* rövid látású világ* csudáiásáért, 3s az emberek3 Ítéletéért, melly olly ritkán épül hellyes fundamentomra, 3s rendszerént állhatatlan? — Az égre ’s a3 Mindenhatóra tekints tehát, a3 ki lessz valaha néked Birád, 3s fogja tse- lekedeteidet meg Ítélni!

Az élet’ becse az emberekre nezve. 1H3

XVII.

Az élet) becse az ember ehr e nézve.

Az ember szűk lét-körében Fut álomról álomra,

Szeretetben ’s gyiiloiésben,

Mint eggy Lélektől hajtva.

Kinéz magából, ’s kivánsága boldogság,

De a’ mit nyer, az tsupán múló hiúság.

Bírj bár világot,

Fényljék reád a* szerencse’ napja,

Légy a’ legszebb földi jók’ Ura:

Azért nem bírsz boldogságot!

Mert csak szent elmében lakozik a’ boldogság, Melly nem az arany’ vagy hir’ gyümölcse;

Hanem a’ lelki ország’

Fénnyé ’s disze.

Hát nem világ’ zajában Élj , hol külső szín csal: Hanem égi Hazádban Jézusoddal!

Futó napok! futó esztendők! Túrhetetlenséggel várjuk a3 virágos tavasznak megjelenését, 3s ke