Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

hasznokat hoz; ez pedig állandó boldogságot nyújt nékünk, tudniillik belső megelégedést, lelki nyugodalmat, önnön magunknak becsülését, az Istenre és örökké valóságra való vidám tekintetet. Amaz a3 földről, ez a3 mennyről gondolkozik.

Eszesség és bölcsesség — mellyiknek adja tehát a3 halandó a’ kettő közzül az elsőséget? Nem de nem Isten3 ajándéka-é mind a3 kettő , melly az embernek az Ő javára adattatott? Nem kell néki eggyiket a3 másik nélkül gyakorlani; nem kell neki azokat soha külön választani. Légyetek okosok, igy szólt Jézus az övéihez: légyetek okosok, mint a3 kígyók, de szelídek, mint a3 galambok.

Csak most válik világossá előttem amaz értelemnek mélysége és valósága, melly az én Isteni Mesteremnek ezen szavaiban ki vagyon fejezve. Oh melly sokszor valék én az életben csupán csak okos! Melly sok ezer dolgokat cselekedtem, a3 mellyek« ben csupán csak önnön legközelébbi haszomról gondolkoztam, a3 nélkül hogy gondolára vettem volna, ha vallyon az, a3 mit akartam, és a3 mint azt véghezvittein, jó, nemes lelkű, és más embereknek boldogságokra vólt-é! — Onnan is volt an- nakutánna, hogy sok dologban, a3 mit életem3 folytában véghez vittem, semmi valóságos, és állandó hasznom se vólt; hogy sok dolog reám gondot hozott, sőt némellyik még megbánást is hagyott maga után. Látom , hogy az eszesség Keresztyéni bölcseség nélkül csakugyan nem egyéb oktalanságnál.

Ha én minden nagyobb vagy kissebb fontosságú cselekedeteimnél mindenkpr arról is gondolkoztam volna, ha vallyon az ártatlan, igazságos, ’s más emberekre nézve is boldogító-é — oh, ügy nem vittem volna véghez okosságom mellett semmi gonosz cselekedetet, semmi ollyan cselekedetet, a3; mellyet most titkon szégyenlenem kell, va180 yf világi okosság es emberi bölcsesség.