Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

emberek ítéletei után intézni. Ha én nem cselekedtem volna azt, tehát más vitte volna véghez én helyettem. Mindeggy akármi, csak én aJ magam szándékát elérhessem.

Nemj nem mindeggy az! Elérted czéljaidat, de elvesztetted önnön magad eránt való becsűlésedet. Igazságtalan eszközöket választottál eszességedben, a* mellyek a* czélhoz vittek ugyan tégedet; de elvesztetted az Istent, és az emberekhez való bizodalmát. Most már épen úgy félsz, hogy Ö tolok megcsalattatol, mint aJ hogy te azok közziil némellyeket megcsaltál. AJ szabadságnak és ártatlanságnak kies paradicsomából eggy félelmekkel tellyes vadonba léptél ki, Js nincs egyéb támaszod magadon és önnön eszességeden kívül.

Ne gondold: Hiszen elég támasz ez nekem; meg tudom már én azt magamnak tartani, aJ mit cselekedtem *s aJ mit elértem! —Oh te, a^ki aJ te eszességeddel büszkélkedel, melly hirtelen elhagy már most is tégedet aJ te eszességed, melly hirtelen azon tapasztalások^ sokasága, & meílyekkel kevélykedel! — Mellyik ember bízhatja magát eléggé aJ maga erejére ? —■ Eggy eset széllyeltép- het mindent, aJ mit aJ te elmésséged öszve kötözött; eggy rettenetes vak történet széllyel ronthat mindent, a^ mit építettél. Nem, nem vak történet, hanem Isteni világ-elintézés az, mellynek te, erőtlen valóság, alája vagy vettetve. Az Isten* keze semmivé teheti aJ te kevélységedet. Mit? hátha többet vesztettél, mind aJ mennyit néked aJ le mesterséged és ravaszságod nyert? Hátha minek- utánna tilalmas eszközökkel magadnak nagy jószágot szereztél, egyszerre Jsreménytelenül koldussá, földön futó adóssá leszel, és a* szánakozás helyett kár-öröm és igazságos megvetés fog kísérni nyomorúságodban ? Vagy hát ha te aJ dicsőségért, tiszteletért^ tekintetért megfértéztetted lelki ismeretedet,

174 jJC Világi okosság és Keresztyéni bólcsescg.