Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
168 nak védelmezése közben barátja marad az ellenkező félnek. Nem kerüli Ötét haraggal., hanem tiszteli Ötét., aJ hol tőle lehet, jól teszen Tele, aJ hol alkalmatosság van reá. JS midőn végtére csak az aJ kemény választás áll előtte, hogy igazságtalanságot tegyen, vagy igazságtalanságot szenvedjen — nem esik neki nehezen azt inkább el szenvedni. Abban nyilatkoztatja - ki magát legelevenebben aJ Keresztyénnek lelki nagysága, hogy Ö mindenkor és minden helyen teljes az emberiség eránt való szeretettel, mint az Isten; hogy ez aJ Szeretet soha sem hül meg aJ mások5 háládatlansága miatt; semmi külömbséget se teszaJ barátok vagy ellenségek eránt való jó tételben , és még inkább megis- mértetik az ö tetteiből , mint az Ő beszédeiből. Minden órában, minden foglalatosságnál igyekszik ÖaJ legjobb és leghasznosabb lenni, aJ minémütsak az Ő tehetségeinek mértéke szerént abban a3 pil— lantatban lehet. JS mind ezt inkább teszi titkon, mint az emberek5 szemei előtt. De az emberek5* tekintetétől se retteg, mihelyt hiheti, hogy az ő jó példával való előmenetele hasznos lehet. O azon környülállásók közt., aJ mellyekbe hozza Ötét az Isteni igazgatás , mindenkor aJ legjobbat és legfelségesebbet akarja. Nem csak akarja ezt, nem, az Ö akaratja cselekedet eggyszersmind. De mindazáltal szemérmesen elfedezi aJ mi benne jó, mivel Ö azt nem emberi dicséretért cselekszi, és nem akar magasztaltatni aJ gyarlóktól, aJ kik fájdalom! már azt is magasztalni szokták, aJ mi csupán csak tsekély kötelessége aJ becsületes embernek. Az olly jó cselekedet, aJ melly dicséretre vágyakozik, aJ nemes lelküektol csak megvetést érdemel. Az Isten nem ismeri azt. A3 valódi lelki nagyság éppen azért bir tökéletes dicsőséggel, mivel minden áldozatot megtesz az emberekJ boldogságáért, aJ nélkül, hogy valamelly halandó tudna Lélek na gy s á g a.
