Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
Mig tehetségi szokván Isteni dolgokhoz, Igaz boldogság után Egyedül óhajtoz. Ekkor örömmel végzi A’ virtus’ nehéz pályáját. Isten lessz Napja néki, ’S közli vele fény - sugárját. Tökélletesség pálma, mellyel Kínálja Angyala: ’S elragadtatást zeng - fel Az Istenhez szája. Hogy nagy és dicső lehess, Hogy érj örök éltet; Már itt is Istent kövess, ’S jól használd idődet. Nagyon is sokszor láttam az embert az o ala- csontsaidban — db mikor láttam azon Méltóságának , mellyel mint ember bir , leg felsőbb pontján ? Igen is gyakran láttam Ötét, miképen élt testi *s állati módon, csak azon gondolkozván, hogy munkája által kenyerét megszerezze, vagy valamivel több birtoka legyen, mint aJ szomszédjának, vagy szebb ruhákkal ékesgethesse magát, mint más; láttam Ötét miként határozódott útdíjára egész öröme áz ö maga felöl való kevély képzelődéseiben, vagy az Ö ínyének aJ vendégségek és dobzódások mellett való csiklándoztatá- sában, vagy hogy némelly más embereknek parancsolhatott; láttam, miképen gondolkozott szakadatlanul az ö testi állapotjának jávitásán, maga szívének jobbításával pedig, mintha ez éppen melleslegvaló dolog volna, legkissebbet sem gondolt; láttam egyedül aJ maga eszét pallérozni , csupán isméreteket gyűjteni ^ Js ügyességeket A Lélek nagysága. 159