Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

ki legvirtusosabb. AJ ki az Istennel van, ki le­ket az ellen? Szűnjetek - meg ismerjétek - meg, hogy én va­gyok az Isteni — O kormányoz, a kinek atyai sze- retete egyedül méltó arra, liogy kormányozzon. JYli- ért aggódol azon ^ aJ mit az u j esztendő óráji fognak reád hozni? Nem ismerted -é meg még mind ez ideig az örök szeretetet aJ te régen elmúlt napja­idban ? Hányszor nem vártad már szintúgy mint ma a9 legszebb sorsot, *s nem rettegtél aJ leggonoszabb­tól ? JS mi esett rajtad? Sem aJ legszebb , midőn be­teljesedett, nem vala olíy szép., sem aJ legretten- tobb nem vala olly gonosz, mintaJ miilyennek azt képzelted, minekelötte elérkezett volna. —Eggyet- len eggy sem vala életednek esztendeji közzül tu­lajdon képen általán fogva rettenetes; mindenkor hozott az néked időről időre nérnélly egészen vá­ratlan apró örömöket is, aJ .méllyék tégedet meg- ujítottanak. Eggy sem vala életednek esztendeji közzül egészen örömmel teljes; mindenkor elegyült az édességhez eggy keserű csepp is. — Nosza te­hát. ismerd-me°; aJ te múlt idődnek tükörében a"* o \ te jövendődnek egész képét! Vegyenek bár aJ dol­gok körülötted más formákat és neveket: de való­ságokban a’ dolgok egyenlők maradnak. A'"' nagy fájdalomhoz mindenkor nagy Öröm, Js az árnyék­hoz ismét fényesítő világosság fog majdan járulni. Ebben aJ jóltévo cserében ismérd-meg aJ Atyád­nak örök kormányozó szeretetét utolsó órádiglan. Ha az Istennek szeretetét megismerted elébbi esztendejidben, tehát eredj-el, és minden eszten­dővel, minden nappal erősebben higyj abban, "’s a’ te hited használni fog tenéked! És aJ fenyege­tő veszedelmekkel emelkedni fog bátorságod; mert ismered azt, aJ kinek jósága vigyáz te reád. És ezt jogod kiáltani minden hívőkkel, ezt fogjátok kiál­tani Dáviddal: Az Isten ab mi oltalmunk és erős­vj esztendő' kezdetén. J L

Next

/
Oldalképek
Tartalom