Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
Al Hit és cselekedetei\ 95 ' te vigasztalásod? Miért szerettél te, ha csak a* múlandó életnek álmáért szerettél? JS te magad is, midőn eggykor aJ le erőd elrepül, és eggy háládatlan nemzetség, mint öreget , kicsúfol tégedet, midőn a3 vénségJ erotelen- ségeitol kinoztatvánj nem látsz egyebet magad előtt, az utólsó fáradságos napnál és a* sirnál — íog-é akkor tégedet, hit nélkül való ember, a* te virtusod vigasztalni, midőn magad megett újra lerontva látod azon jó tetteket, mellyeknek felmaradásokkal magadnak hízelkedtél ? Mi enyhít tégedet, midőn aJ halálJ borzadása körül veszi hóit testedet, és utóljára eggy egész fáradságos életből még eggy álomra való emlékezésnél is kevesebbet tartasz-fel? Hit nélkül való ember, csak aJ sir küszöbénél., aJ mellybe alá szállasz, fog eggy valami felségesebb után való óhajtozás, és Örök létei után való sóhajtás felébredni te benned. Csak akkor midőn életed* patakja elfolyt, fogod aJ hit után való szomjúhozást érezni, hogy vigasztalás nélkül ne enyész-el. Végre pedig, micsoda minden te virtusod? Mit? te kevély, azt véled-é, hogy te jó tettek által alkalmatos leszel aJ mennyországot megvásárolni , és tulajdon érdemed által aJ jövendő boldogságot megnyerni? — Szegény halandó! Te aJ kinek gyermeki esztendeid ezer esztelenségek közt tüntek-el: aJ kinek érettebb korod ezer heves indulatoktól emésztetett-meg, ezer hibáktól mocskolta- tott-bé; kinek Ősz hajadat végre aJ később eszten- dok gyarlósága disztelenséggel boritotta-bé — di- csekedhetél-é te virtusoddal az életnek Birája előtt? kérkedhetel-é valamelly érdemmel aJ legszentebb valóság előtt, aJ ki előtt senki sem tiszta ? tiszta valál-é te mindenha aJ bűnöktől ? Nincs- é soha bocsánatra és kegyelemre szükséged ? Nem aJ mi érdemünk, nem aJ mi virtusunk által állhatunk mi meg az Isten előtt, hanem csak